Az anyaméhben fejlődő magzat csontváza csupán porcokból és hajlékony lemezekből áll. A csontosodás a második hónap végén indul meg, és egy hosszú folyamatnak a kezdete, ami a születés után kb. a 20. életévben fejeződik be. Ez egyúttal az emberi szervezet növekedésének a befejeződése ie. A születés idejére azonban a csontképző sejtek az osteoblastok működése folytán fokozatosan felépül a kalciumban gazdag csontszövet, és ez veszi át a porcok helyét. Először egy csontréteg jelenik meg a porc körül, mely fokozatosan lebontódik, és helyére csont kerül. Gyermek és serdülő korban a karok és a lábak hosszú csontjainak lekerekített végeit a középdarabtól növekedési porclemez választja el. Egy fiatal csontjai addig növekednek, amíg a lemezek helyét csont nem veszi át, ez kb. a húszas éveink eleje. Csontjaink változása teljesen soha nem szűnik meg, mivel a bennünk lévő ásványok folyamatosan cserélődnek, ezt a folyamatot csontátépülésnek nevezzük. Ez teszi lehetővé, hogy a csontok felvegyék a megfelelő arányokat, erősödjenek, és törés esetén meggyógyuljanak. A koponyacsontok kötőszövete közvetlenül csontosodik el. Ha az elhalás-megújulás folyamatos körforgását valami megzavarja fájdalmas betegségek, pl. csontritkulás léphet fel.
A porc szilárd, szívós, de a csontnál lágyabb állományú.
A csontváz legnagyobb része átmegy a porcos állományba. Felnőtt egyénben a porc a csontváz kiegészítője (izületi porc, bordaporc).