csigolyák
Csontkovács
Ads: www.linksarok.hu
A gerincoszlop 7 nyaki, 12 háti és 5 ágyéki, 5 keresztcsonti, valamint 3-4 farkcsontból áll.
háti (vertebra thoracalis), ágyéki (vertebra lumbalis), kereszt (vertebra saclaris), farok (vertebra coccygis)
Minden csigolyán nagyjából bab alakú testet, abból hátrafelé induló ívet, oldalirányú harántnyúlványokat, hátsó tövisnyúlványt és izületi nyúlványokat különböztetünk meg. Az ív a testtel kerek lyukat zár körül. A lyukak összessége alkotja a gerinc hosszában a gerinccsatornát.
Az első (atlas) és a második nyakcsigolya (axis) a fej hordozására alakult át, és formájában eltér a többi csigolyától. Az első és második nyakcsigolya közti, valamint az első nyakcsigolya és a nyakszirt csont közti izületben mozdíthatjuk fejünket különböző irányba (előre - hátra - bólintó, igenlő, forgó , nemleges; a vállhoz közelítő; csóváló vállmozgás).
A 12 hátcsigolya testén és harántnyúlvány külön ízfelszínek vannak a bordákkal való ízesülésre. Tövisnyúlványuk a többi csigolyáktól eltérően meredeken lefelé irányul. A gerinc csigolyáinak tövisnyúlványai élőben hátul , a középvonalban jól kitapinthatók. A legjobban kiemelkedő tövisnyúlvány a VII. nyakcsigolyáé amely ponttól kiindulóan a helymeghatározáshoz megbízhatóan számolhatjuk a csigolyákat. A keresztcsont ásó alakú. Felső, szélesebb részét alapnak, alsó keskenyebb részét csúcsnak nevezzük. Elülső, homorú felszíne a kismedence hátsó falat alkotja. Hátsó, domború, érdes felszínén szalagok és izmok erednek, ill. tapadnak.
A gerinccsatorna erősen beszűkülve a keresztcsontban is folytatódik. A keresztcsonthoz kapcsolódó és azzal rendszerint összecsontosodott 3-6 farkcsigolya a farkcsontot képezi.
